Story – sztori


A kezdetek

1982 őszén, amikor megkezdődött a tanítás a herendi Általános Iskolában, az akkor nyolcadikos Lorbert Tamás (gitár), Süle Zsolt (dob), valamint Búzás István (gitár) úgy döntöttek, hogy zenekart alapítanak. Még az ősszel, csatlakozott hozzájuk az ugyancsak 8. osztályos Valc Ödön (basszusgitár), majd 1983-ban Hidasi Ildikó (ének).

Nagy lelkesedéssel adták elő saját szerzeményeiket Herenden, a Porcelángyár szakiskolájának kollégiumában. Próbáikat a sportpálya melletti KISZ-klubban tartották. Kölcsönhangszereken játszottak, sőt, volt, hogy egy kerti padból készült a basszusgitár.

A zenekar sokáig név nélkül működött. Egy alkalommal próbára igyekeztek, s a zárt ajtón egy újságból kitépett lapon - "kulcs a Porcelángyár portáján" üzenet mellett - megpillantották a főcímben nagybetűvel írt Story kifejezést, melyet akkor és ott a zenekar nevévé fogadtak. Így lett a névtelen zenekarból Story.


Belépnek a Csermákok

1984 szeptemberében - már középiskolásként – Herenden, a Vogel Róbert vezette színjátszó körrel Petőfi Sándor " A helység kalapácsa " c. darabját próbálták, s a zenei betétekhez a szakkörvezető Veszprémből, a Kállai Éva Egészségügyi Szakközépiskolában működő társulatából hozott zongoristát. Így kerültem én a zenekarba.

Hidas Ildikó ekkor már nem énekelt a csapatban, s távozása után énekesre volt szükség.

Az akkor 14 éves testvéremet Csermák Zoltánt javasoltam, aki fiatal kora ellenére, már túl volt az első zenekar alapítási kísérleten. Ilikman Imre dobossal Magányos Farkasok néven rock and roll zenekart hoztak létre, de a próbák – főleg helyhiány miatt – nehézkesen, döcögősen haladtak. A zenekar az első és egyetlen koncert után feloszlott.

Zoli (zongora, ének) már maga sem tudja mióta, Elvis számait gyakorolgatta, folyamatosan tanulta a számok szövegeit, fordította őket, s közben pajeszt növesztett. Barátaival a 60-as évek diákos külsőségeit viselte.




Az első koncertek

A szerencsés találkozást próba követte, mely Bándon, a könyvtárban volt.


Süle Zsolt így emlékszik vissza arra az októberi napra: "Egy sor polc, dobfelszerelés, majd megint polc, Csermákok, stb. Szűken voltunk. A pergő első ütésére leszakadt a vakolat a plafonról".

Még nem esett le a hó, amikor Döbröntén a Kultúrház elött, megtörtént az első közös nagy kaland, a koncert. " Kézzel rajzoltunk plakátot, és külön engedélyt kértünk a helyi körzeti megbízottól. Idős nénik jöttek, de volt ott kutya, macska, sőt, tyúkok is, s mi eljátszottuk – nekik - a " Monalisa "-t, a " Story " című saját számainkat, s néhány rock and rollt.

Másnap éjjel Bándon léptünk fel, ahol a Borszívó zenekar játszott, melyben Süle édesapja volt a szaxofonos. Lajos bácsi megengedte, hogy „megmutassuk magunkat”, s a következő héten már a zenekari próbákat vette védő szárnyai alá. Otthonában, a pincében éveken keresztül próbálhattunk.

A dalok

Itt, a pincében írtuk meg első saját számainkat…

Rock-kos nóták voltak, így a bulikon vegyesen Rock and Roll-t is játszottunk, "All my Loving " a Beatles-től, vagy Paul Anka " Put your head on my shoulder" című számát.

A közönség - és persze a magunk - örömére magyar szövegeket írtunk a kedvesebb dallamokra, így születtek meg a " Simulj hozzám most kislány " vagy a " Búcsúzásé lett a nyár" kezdetű dalok.

Egyre több volt a fellépés, s a legtöbbet Herenden szerepeltünk. Miután megismerkedtünk a Rulett zenekarral, többször jártunk velük a fellépéseikre, például Veszprémben az „Ötórai teára”.

Játszottunk majdnem minden középiskolában, sőt, a „Ki Mit Tud?„vetélkedőn a középdöntőig jutottunk. Megyén belül sokat utaztunk, rengeteg volt a kaland, mely a zenéről és a barátságról szólt. Szép idők voltak.


"Civilben " ritkán találkoztunk, hiszen rengeteget kellett tanulni, s hogy a szüleink ne tiltsanak el, otthon is helyt kellett állni. Nem volt idő igazán barátnőzni, mi mindig próbára mentünk vagy onnan jöttünk. Szüleink lassan beletörődtek, sőt a lelkesedés nemegyszer átragadt rájuk is.

Lorbert édesapja, Emil bácsi a rendelkezésünkre bocsátotta a Yamaha PS 35 orgonáját, de rengeteg támogatást nyújtott később is a csapatnak.

A csend évei

Mivel Búzás Pityu a legidősebb közülünk, így elsőként, 1985 augusztusában bevonult katonának. Három évig nélküle kellett játszani, de nem volt buli, ahol ne énekeltük volna el a Hello, Vaszil! című Hungária számot. Visszavártuk.

Hetedik tagnak választottuk Tóth Zoltánt (Tio), aki hangszereinknek tokot gyártott, reflektorállványokat és fénytechnikát készített, s hozzá keverőpultot. Saját kincseként ápolta a felszerelést, nem is volt gondunk biztosítékokkal, zsinórokkal, mindenben velünk tartott.


1988 februárjában Süle a „Ki Mit Tud?„- rol vonult be a laktanyába. S mire észbe kaptunk, már szinte mindenki katona volt. Zoli 1990 februárjában kezdte meg a „szolgálatot”.

Az időközben leszerelő Búzás Pityu Németországba ment dolgozni. A katonaság után mindenki dolgozni kezdett, és Zoli kivételével meg is nősült, megszülettek gyermekeink. A Story néma volt.

Süle közben megalakította az LGT emlékzenekart, és a formáció – mind a mai napig – sikeres.

Mivel Zolival a Mentőszolgálatnál dolgoztunk, a „04 Alapítvány „támogatására létrehoztuk a „ Syren’a vocail „-t , ami négy évig működött. A fellépéseken a szórakoztatás mellett, pénzt gyűjtöttünk a 04 mentő alapítványnak. Süle Zsolt és Valc Ödön is részt vettek benne. Külön köszönet dr Wlassics Katinak, Kovács Annamáriának, Szalontai Árpinak , Kiss Józsinak és Szegedi Zsoltinak a mentőszolgálat veszprémi állomásán dolgozó barátainknak a részvételért. Az emlékek felidézésére itt letölthető az első 1992-es balatonfüredi fellépés teljes videója.


I. rész II. rész III. rész


Az újrakezdés

1996 júniusában egyszer csak csörgött a telefon. Lorbert Tamás próbára hívta a zenekart, és mi ismét együtt voltunk. Tamás, aki időközben sikeres vállalkozó lett, nem kímélte sem szervezésben, sem anyagiakban magát.

1996 júliusában felléptünk Herenden, a sörfesztiválon. Egy órás műsorunk volt, mindhalálig szólt a rock and roll. A fellépés után folytatódtak a próbák, Ödönék otthonában, a tetőtérben.

1997 nyarán Bérces György zenetanár (szaxofon) az LGT emlékzenekar egyik tagja csatlakozott hozzánk, így ismét heten lettünk.


Ebben az évben Veszprémben, a Városi Művelődési Központ előcsarnokában havi rendszerességgel saját, önálló bulit kezdtünk játszani. Ezek a bulik mind a mai napig élnek, sokan látogatnak el szeretettel hozzánk.

Más nehézségek, és magánéleti viszontagságok - néha tragédiák - mellett a zenekar működött.


Aztán ahogy teltek az évek, már nem a bálok és a középiskolák jelentették a legtöbb fellépési lehetőségeket. Sörfesztiválokra jártunk, s zenéltünk a Dunántúl nagy városait. Megismerkedtünk Janóval, aki rendszeresen hangosította a bulikat.


S valahogy úgy alakította az élet, hogy rengeteg lehetőséget kaptunk. Így jutottunk el, és játszottunk Budapesten, Győrben Baján, Szombathelyen, Esztergomban, Bátonyterenyén stb. Többször jártunk Németországban és voltunk Erdélyben is. Rengeteg élmény, nehézségek, örömök, koncertek után egyre népszerűbb lett a csapat.

Sőt, még azt is felajánlották nekünk, hogy készítsünk egy saját lemezt. Ez a lemez - különböző okok miatt – sajnos, nem készült el időre. Reméljük lesz még rá alkalom, mi nem zárkózunk el előle.

Valaki hiányzik

2001 decemberében Lorbert Tamás kiválása okozott traumát. A zenekar sikeresen működött, Tamás mégis úgy érezte mennie kell. Nem a vele együtt távozó jelentős mennyiségű felszerelés jelentette a válságot, hiszen az pótolható, illetve a Black Horn Művészeti Egyesület támogatását is magunkénak tudhattuk. Azt nem értettük, miért távozik egy hang, egy gitár, egy ilyen szervezőképességgel megáldott jó zenész. A helyét nem próbáltuk betölteni, a sok együtt eltöltött, élmény gazdag évek után nehéz lett volna mást elképzelni. Visszavártuk.

Újra együtt

2006 októberében egy VMK-s bulin Tamás egyszer csak megjelent, s közölte, hogy letelt a szabadsága, tehát ismét együtt a csapat. A Story azóta is játszik. Sok felkérésünk van, lehetőségünk van olyan rendezvényeken is szórakoztatni, ahol eddig még nem szerepeltünk. Nekünk fontos hogy szóljon a Story, a Rock and Roll, egy 20 éve amatőr zenekar, mely a barátságról szól.

Szavakban rövid a történetünk. Hogyan is lehetne elmesélni 27 évet, mindazt, ami bennünket már örökre összefűz?! Hogy milyen érzés fennállni a színpadon, amikor egymás pillantásából is „érezzük” a másikat…amikor belecsapunk a húrokba…amikor éled a közönség, s a rock and roll ütemére közösen lélegzünk…a kitartó és hű közönség, akik értünk és miattunk jönnek a bulikba…az amatőr zenekarért, a Story-ért…amikor azt érzem…jó helyen vagyok.

A Story, a mi történetünk nem csak egyszerű barátság. Annál sokkal több. 26 év nagy idő, kudarcok, örömök, sikerek, hibás döntések tömkelege….s a zene, ami örök.


Csermák József